Puskás Tivadar Szakképző Líceum, Gyergyóditró

Puskás Tivadar Szakképző Líceum, Gyergyóditró

ISKOLÁNK RÖVID TÖRTÉNETE
Ditró a Gyergyói medence észak-keleti peremén fekszik a gyergyói medence legészakibb települése. A tőle délre fekvő Szárhegyből vált ki a XV. század végén.
A falu neve először 1567-ben fordult elő egy adóösszeírásban 26 kapuval és mintegy 500 lélekkel. De a feljegyzések arra engednek következtetni, hogy a Ditrói egyházmegye már 1500 előtt fennállt.

A Ditrói elemi oktatás kezdetei a XVI. századra nyúlnak vissza.
Az intézményes oktatást képviselő egyházi oktatás Ditró önálló egyházközséggé válásával indul meg 1711-ben (ugyanis ahol önálló plébánia alakul, ott egyidejűleg elemi oktatást is indítanak be). 1806-ban bevezetik a kötelező elemi oktatást.

A XIX.sz.-ban az elemi oktatás kibővül, új iskolák épülnek 1872-ben Ditró központjában, 1888-ban a Felszegnek nevezett falurészben. Az 1870-es években Ditróban gyorsütemű fejlődés tapasztalható. A gazdasági fellendülésben fontos szerepet játszott a Közbirtokosság intézménye és az ipartestület. A falu népességének számbeli gyarapodásával párhuzamosan beindul a polgárosodás folyamata. Egyre nagyobb igény mutatkozik az iskoláztatás időtartamának növelésére. Felvetődik a polgári iskolai oktatás bevezetésének a gondolata. 1878-ban megindul tehát a polgári iskolai oktatás (bár jellege szerint római katolikus fiúiskola volt, az 1878-as tanévtől lányokat is befogadtak). Beiratkozhattak ide a helyi népiskola négy osztályt végzett növendékei. A polgári iskola kezdetben három, az 1900-as tanévtől kezdődően négy osztályossá válik. Ez az oktatási rendszer működik az 1949-es tanügyi reformig. Mivel nemcsak Ditróból, hanem a környező falvakból is tanulnak itt diákok, szükségessé vált bentlakás létesítése. Már 1950-ben létezik a faluban egy kezdetlegesen felszerelt bentlakás, amely 1958-ban kibővül az akkori községháza épületének bentlakássá alakításával. A középiskolai oktatás kezdete az 1956-os évhez fűződik. 1956 decemberében avatják fel ünnepélyesen a Ditrói középiskolát. Az ország területi-közigazgatási újjászervezése után, 1968-ban a Középiskola a “Liceul real”, “Reál Líceum” nevet kapja. Az oktatási rendszer átszervezése érinti a líceumi oktatást (IX-X. oszt. és XI.-XII. oszt.). A XI. osztályba csak felvételi vizsgával kerülhet be a tanuló. Ennek az újításnak a célja: a kötelező 10 osztályos oktatás bevezetése. A kötelező beiskolázási program egyrészt a tanuló létszám növekedésével járt, másrészt viszont az oktatás minőségének a hanyatlását is jelentette. 1974-ben megjelenik a Szaklíceumok szervezése és működésére vonatkozó szabályzat, mely előírja a szakmai iskolák létesítését. Ditróban asztalos és varrónőképző osztályok indulnak. Szükségessé vált a bentlakás bővítése, műhelyek létesítése. Az 1977 július 12-én létrehozott 191–es számú elnöki határozat értelmében a líceum az Erdőgazdálkodási és Építőanyagipari Minisztérium gyámhatósága alá kerül. Ennek következtében 1979 április 1-től az iskola neve is megváltozik- Liceul Industrial-Ditrău (Ipari Líceum – Ditró) néven működik tovább. Az I-VIII. osztályos iskolákat lecsatolják a líceumoktól és a Ditrói Ipari Líceum önálló intézményként kezd működni. Az iskola támogatója a gyergyószentmiklósi Bútoripari Vállalat lesz. A líceumi tanulók az elméleti tantárgyak mellett szaktantárgyakat is tanulnak kötelező módon, asztalos illetve lakatos szakképzést kapnak. Ezzel párhuzamosan az 1980-as tanévtől kezdődően beindul az esti oktatás, azon diákok számára akik a kötelező 10 osztályt elvégezték. Mesteriskola beindítása is engedélyezett 1980-tól.

Az 1982-83 -as tanévtől kezdődően bútor- asztalosképző szakmai osztály indul, mely jelenleg is működik.
1985-ben az Ipari Líceum- Ditró név Ipari Iskolacsoport Ditró-vá változik. Jelentősen növekszik ezekben az években a tanulólétszám (1985-ben például 18 osztály létezik). 1985-ben a beiskolázási tervben megjelenik román osztály létesítésének a követelménye. Román anyanyelvű szaktanárokat neveznek ki a községbe és a magyar nemzetiségű tanulók nagy része román nyelven tanul. Ez a folyamat 1989-re azt eredményezi, hogy a létező 20 osztályból 14 osztály tanulói román nyelvű oktatást kapnak, míg csupán 6 osztályban folyik anyanyelvi képzés (annak ellenére, hogy az össztanuló létszámnak mindössze 1,26 %-a román anyanyelvű).

Az 1990-es fordulat az oktatás terén nagy változásokat hozott. Újraindul a valamikori reál-humán profilú elméleti oktatás. Az elméleti oktatással párhuzamosan tovább működik a szakmai oktatás, mesteriskola. Az iskola felveszi a “Puskás Tivadar Elméleti Líceum” nevet. A tanulók létszámának csökkenése következtében jelenleg minden évfolyamon egy elméleti osztály, két szakmai osztály, és két inasképző működik. 1997-től iskolánk neve “Puskás Tivadar Iskolaközpont” (“Grup Şcolar Industrial Puskás Tivadar”).
2005-ben hozzánk csatolják a felszegi, orotvai és tilamasi iskolákat, óvodákat.

2012-től az iskola neve: Puskás Tivadar Szakképző Líceum. Jelenleg faipari, cukrász-pék, erdész, öntő duális szakiskola és környezetvédelmi technikus szakon működnek osztályok.

Puskás Tivadar